Bóka László: Pesti ének
fiatalon Pestre jutott,
mikor nem nyujtott még kezet
Budának Pest, megérkezett.
Gazdája lett néki e város,
úgy is halt meg, mint számtanácsos,
falusi temető helyett
Pesten kapott díszsírhelyet.
népi kötés, nem volt paraszt,
áthullt a kecskeméti rostán,
Pesten kapott állást a postán.
Így apámból sem lett kanász,
pesti diák volt és jogász,
pesten is maradt, itt lett bíró
s így lettem én is pesti író.
sípomat pesti parkban nyestem,
ötévesen újságot faltam,
falun nem éltem, csak nyaraltam,
dedós koromban több zsidót
láttam, mint borjat s kis csikót,
hol a Musák szivem kikezdték,
az utcát Ipar-utcának nevezték.
azzal is gondot örököltünk,
ma már az is csak egy fakó kép,
nem is rokon a rajtlakó nép…
Sírva adta el, ki eladta,
(gonosz esztendőnek miatta)
hozott onnan egy rögöt sírva,
véle porlik a pesti sírba.
kötöz és én, városi polgár,
e város iránt szerelemmel
vagyok s itt vagyok magyar ember.
Tudom, e város sok magyart ölt,
de földje mégiscsak magyar föld
s amiért én itt helyem állom:
magyar városról magyar álom.
nekem ő az idősebb testvér,
nem Toldi György, - igazi bátyja,
ki a tányért Miklósnak váltja,
hogy a királyi asztal kincse
őt is több élethez segítse.
Falúhoz nem köt büszke honvágy,
de gondom itt a "szegény jobbágy".
megtínúltam jó apám térdén,
Tiborc panasza is ó hányszor
hördült föl az Ipar-utcából, -
ó jó apám, hogy elsodorta
a földtől végképpen a sorsa,
odakötötte őt a hűség,
magyar gond, magyar gyönyörűség.
igy kaptam örökül e tágas
magyar világot, - élni, halni
Arany tanított s Vörösmarty,
Berzsenyi bora, Vitéz méze,
Kemény törése és Madách egésze,
nagy szárnyalás, Petőfi büszke
dala s az Ady-tűz fekete üszke.
Báró Eötvössel lettem polgár.
Járt - bizton járt - gatyában ősöm,
"Mátyás a szántó" mégis hősöm.
Nem lefelé atavizálok,
Veres Péter feje a zálog
az életre, - hogy feljebb jusson,
érte írok s nem juhász-jusson.
a mezőről jusson a kertbe,
ha esze friss ötletre villant,
gyúthasson éjjel ő is villanyt,
kiről most körbe annyi könyv jár,
annak is jusson egy kis könyvtár,
legyen övé is a fentebb magyarság,
ne jogcímnek, embernek tartsák.
jó szándékom: itt nőttem Pesten,
innen indultam mindig nyárban,
hogy kicsi földünket bejárjam,
vastag könyvekből vittem kótát,
hogy el ne feledjék a nótát,
jussunkra is itt tanitottak,
tüzet szívembe itt szitottak.
ősöm, még nem enyém ez ország,
van aki városon is lázad,
van kit a falú megjuháztat. -
bolond, dalod ősét keresd hát!
énrám dalt csak az Isten testált,
ő plántálta e földre testem,
ő adta, hogy falú és város
dalomban az éggel határos,
dalomban, mit itt zengek Pesten.