Schöpflin Aladár: Marcell Kakut és Rend a Homokban
Schöpflin Aladár: Marcell Kakut és Rend a Homokban
L'évolution recente de la littérature Hongroise elég nagyigényű címmel nyolc oldalas cikket olvashatunk a Le Mois című francia folyóirat március 1-i számában. Szerzője Eugčne Bencze, nevéből ítélve magyar ember.
Olyanokat olvashatunk benne, amik minket itthoni magyarokat is érdekelhetnek.
A "La tendence occidentaliste„ című szakaszból megtudjuk, hogy a francia tárgyú regényekben Vaszary Gábor vitte legfőbb tökéletességre Monpti regényével. Hát jól van, ez végre is felfogás dolga.
Kissé jobban csodálkozunk annak olvastán, hogy Tersánszky könyveinek hőse Marcel Kakut. A Kakutot még csak lehet sajtóhibának tekinteni, de hogy olyan úrias keresztneve van: Marcel! Kakuk Marci barátunk úgyis szeret dicsekedni, — félek, hogy ezután nagyon is elbízza magát.
Csodálkozásunk tetőpontra ér, mikor azt olvassuk, hogy Illyés Gyula legújabb verses könyvének címe: l'Ordre dans le Sable, vagyis Rend a Homokban. Itt nem lehet szó sajtóhibáról. Itt csak arról lehet szó, hogy az író nem is látta Illyés könyvét. A hirdetést láthatta valami újságban és homoknak olvasta a romokat. Arra természetesen nem gondolt, hogy így a címnek nincs semmiféle értelme. Olyasvalamiről írt, amiről sejtelme sincs.
Ezek után már nem is csodálkozunk, hogy Márai Sándor nagy regénye, A féltékenyek mesteri tükröt tart az olvasó elé, amelyben Budapest polgársága örömmel ismeri fel kissé zilált arcvonásait (…le miroir dans lequel la bourgeoisie de Budapest aime ŕ reconnaitre ses traits un peu désabusés). Márai könyvében tudvalevőleg szó sincs Budapestről vagy budapesti polgárokról.
Hát igen. A franciáknak mindegy. De aki magyar dolgokról franciáknak ír, gondolhatna arra is, hogy idehaza is akadhat, aki elolvassa írását.
És miért szabály az, hogy aki külföldön — elismerem, jóindulatú szándékkal — magyar irodalomról ír, csaknem mindig olyat ír, amin bosszankodnunk vagy nevetnünk kell?
