Cs. Szabó László: Tollforgatók
Cs. Szabó László: Tollforgatók
Sok ezer éve a kínai teakereskedők Lu-Funál, a kiváló irodalmárnál egy dicsőítő propagandakönyvet rendeltek. Állítólag ennek a remekműnek köszönhető, hogy a tea egy-kettőre nemzeti italuk lett.
Évek óta figyelem, hogyan népszerűsítik Budapestet, a vidéki városokat s a fürdőket. Mert éjjel-nappal népszerűsítik, krétapapírra nyomott kalauz, luxusfüzet, rádióelőadás egymás nyakára hág. Ha más nem, ez a rokonszenves dobraverés is eltart egy pár magyar írót. Helyesebben el fog tartani, ha a nyugalmazott megyei aljegyzők kiírták magukat.
Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban! fakadt ki Csokonai. Már tudniillik bolond addig, amíg írás a kenyere. Egyébként diccsel lehet koszorús tollforgató. Ahogy bizonyos fizetési osztályon felül minden magyar méltóság stilszakértő és városrendező, bizonyos szolgálati idő betöltése irodalmárrá is avat. Melegforrás fakad a határban? Nosza, hol a nyugalmazott alpolgármester úr lantja? Új havasi szálló épült a város felett? Már rég pihen a tiszteletbeli főszolgabíró úr kobza! Írni kellene a szép határszéli városokról? Az élelmezési tanácsos úr városunk aranytolla!
Megkérdeztem egy kitűnő vidéki polgármestert, miért nem irat íróval a városról? Rámmeredt. Mit szólna ehhez Feri bácsi?
Feri bácsi a nyugalmazott elődje. Húsz éve körmöl a városról lelkes és keresztrefeszített magyar mondatokat.
