1.
1.
Debrecen, 1909. július 25. Késes u. 32.
Szíves elnézését kérem azért, hogy annyi ideje mit se írtam Önnek, holott megígértem volt s különben is tartoztam levéllel svedléri tartózkodásom ügyében. Svedlérre* egyelőre nem lehet mennem. Pénz nincs rá, arról pedig szüleim hallani sem akarnak, hogy kölcsönpénzből nyaraljak. Most úgy tervezem, hogy egyidőre a kellemetlen jelenetek után aludni hagyom a dolgot s majd augusztus táján újabb formában vetem fel a tervet. Akkor aztán, mondjuk: két hétre legalább mindenesetre lemennék. Különben itthon mostanában egyéb dolog is tartóztat: öcsémnek, apámnak való kisebb segítségek végzése.
Svedlér szepesmegyei kis község, ahol az azóta elhunyt dr. Schöntag nevű orvos gyermekek részére olcsó nyaralótelepet létesített. Tóth Árpád sok nyarat, sőt később telet is töltött ezen subalpin helyen, melyről a levelekben még többször lesz szó.
Közérzetem jó, a vérköpés az idén úgy látszik elmarad s itthon elég jó életem is van. Úgyszólván az egész napot a nagyerdőn töltöm, sokat olvasok s szorgalmasan tanulok franciául. — — — — — — Azonkívül Oláh Gáborral beszéltem néhányszor az erdőn, tele van tervvel s mint mondja, sokat dolgozik. Kuthy dettó azt beszélte, hogy most túlesvén a doktorátusán, két évi irodalmi ideje van s gőzzel fog írni. Nekem az irigységen kívül más nem maradhat ebből a nagy lendületből, mert biz' én itthonlétem óta egy sort se írtam. Most szeretnék, a napokban, egy régtől rágódó novellatémát nyélbeütni, de nem igen megy. A novelláról jut eszembe, hogy kedves meglepetés volt számomra a Horváth Tibor dolgának megjelenése a Nyugatban s ha gratulálnak neki, szíveskedjenek csatolni az én üdvözletem is. — — — —
