Ortutay Gyula: Tiborc • Kálmán Kata fényképei – Móricz Zsigmond és Boldizsár Iván írása – Cserépfalvi
Ortutay Gyula: Tiborc •
Kálmán Kata fényképei – Móricz Zsigmond és Boldizsár Iván írása – Cserépfalvi
Kálmán Kata fényképei – Móricz Zsigmond és Boldizsár Iván írása – Cserépfalvi
Az a magatartás, amelyet falukutatónak szokás nevezni mindenütt s rövidesen lírai versnek, szépirodalmi alkotásnak, tudományos munkának s hatásos újságcikknek egyként jelzője lesz, még mindig elégedetlen az eddig meghódított területekkel. Újabb műfajok után kutat, újabb alakváltozatokban lép elénk, hogy a keserű és veszélyes igazságot a szemünkbe vágja. Tiszteletet ébreszt és bizonyára sokakat meg is félemlít ez a monomániás találékonyság, ez a konok hajlíthatatlanság. Bizonyos, hogy ez a magatartás egyik kovásza az új magyar lelkiismeretnek és az új magyar politikának: társadalmunk, országunk újjászervezésének. Ennek a találékonyságnak, műfaji ötletességnek szép és meggyőző dokumentuma a Tiborc nyugtalanító nevét viselő fotokönyv. Kálmán Kata fotói kedvéért készült a könyv, ezeket a fotokat dícsérik Móricz Zsigmond tömör bevezető sorai s ezeket a fotokat magyarázzák Boldizsár Ivánnak hol hosszabb, hol rövidebb írásai. De minden közelebbi magyarázat s minden bevezetés nélkül elmondanak e kemény, reális, megvesztegethetetlen portrék minden elmondhatót. Kálmán Kata portréi, a parasztfejek is, a városi proletárfejek is, félelmetes egyszerűséggel, pártatlan szárazsággal, a dísz és a hatás külsőséges eszközeinek megvetésével állítják elénk a paraszti és a proletár: a tiborci sorsot. Ezek a fotok is hozzájárulnak nevelő és figyelmeztető hatásukkal a magyar önismeret tisztulásához és sürgetik az újabb magyar társadalomszervezést. Erre utalnak Móricz Zsigmond bevezető szavai. Boldizsár Iván egy-egy kisebb irodalmi portrét adott Kálmán Kata fotoihoz. A képről ránktekintő arcot néhány adattal, rövid jellemzéssel s helyenkint irodalmi s történeti asszociációkkal, fínom lírai megjegyzésekkel közelebb hozza s elkülöníti. Kár, hogy nem volt módja ezeket a paraszti és proletár egyéni sorsokat részletesebben megrajzolni, a néprajz és a társadalomrajz által kínálkodó újabb módszerek nyomán vizsgálni s az egyéni sorsban különválasztani az egyénit s felmutatni a közösség változatlan életével rokon mozzanatokat. Ez a részletezőbb egyéni vizsgálat (gondoljunk Hilde Thurnwald: Menschen der Südsee című híres könyvére!) a magyar falukutatásban egészében úttörő és tanuló munkává avatta volna a Tiborc-ot. hálátlanság lenne azonban ezt nagyon fölemlegetni: a munka így is tanító és jelentős dokumentum marad.
