Fekete Lajos: Új Georgikon
elcsigázva leroskadok
egy fölbuckára, amely most
helyettesíti a padot.
túrtam ezt a félhold földet,
annyi erővel, hogy ennél
nem dolgozhat az se többet,
nap-nap után: tegnap, máma:
nem úgy mint én, kinek mégis
csak írótoll a szerszáma.
merengve a csillagokra
is figyelnék, ha tenyerem
olyan nagyon nem sajogna.
forró felével a földet
simogatom és e hűvös
tapintása most a rögnek
egész lázas testemmel, itt,
a csillagokat bámulva,
elhevernék tán reggelig.
rápermetez ezüst pora
s fénylő, nagy bogarak hátán
pattog a holdfény ostora...