Radnóti Miklós: Koranyár • Somló Hedvig verseskönyve.
Radnóti Miklós: Koranyár •
Somló Hedvig verseskönyve.
Somló Hedvig verseskönyve.
Somló Hedvig könyvének első verse asszonyköltőknél egészen szokatlan vallomás, a küzdelem tudatos és büszke vállalása. A megformálás már-már hősi vágya vonul végig a könyvön s a törekvés nyilvánvalóan a Babits-élmény furcsa hajtása.
A szonett címmel ír szonettet könyvének bevezetéséül s mintegy formai hitvallást tesz a műforma mellett:
Tizennégy sor szűk keretébe zárva
élethalálharc, győzelem, bukás,
egyedüllét s a társaság magánya,
föld, ég és tenger, végtelen futás
élethalálharc, győzelem, bukás,
egyedüllét s a társaság magánya,
föld, ég és tenger, végtelen futás
az Én elől s az Én felé…
…a formák s rímek végtelen hadából
tizennégy sor - csak ennyi a tied.
tizennégy sor - csak ennyi a tied.
Kevesled tán? Ne légy szerénytelen!
Tizennégy sor: maga a végtelen.
Tizennégy sor: maga a végtelen.
Az olvasó izgatottan lapoz tovább és nem csalódik. A küzdelem minden versnél újra kezdődik s egy fegyelmezett pátoszú, folyton kísérletező költőt ismer meg. A kísérletet s a küzdelmet néha siker koronázza, néha csak a mondanivaló és a szűknek bizonyult forma alkudozásának harcizaja hangzik, de ilyenkor némileg vigasztal az elmaradt sikerért, hogy valóban magasra rakott várért folyt a harc.
A könyv verseinek több mint a fele szonett, mégsem akad köztük egyetlen turin-darab sem. Minden vers a küzdelem jegyében születik, az anyag minden versnél újra és újra ellenáll. Szonettjeinek inkább szerkezeti problémái érdekesek, a forma nyújtotta lehetőségek összes változatai felmerülnek, — a kudarc rendszerint a rímeléssel éri. Szürke rímelő s a gyakran indokolatlan strófatördelés, a fegyelmezett hanglejtés, a sokszor szinte parnasszi képalkotás még jobban elárulja a ragrímek tompaságát és a kényszerszülte asszonáncok fénytelenségét. De a rímelhelyezés is túlságosan szabad, az utolsó sor egyhelyütt a szonett első rímére csap vissza, mely tíz soron át fel sem bukkan (abab-cdcd-efe-fba), igaz viszont, hogy ez a vers legszebb ríme. A nagyon ritka szép rím többi versében is mindig a kellő helyen csillan fel és ravaszul árasztja fényét a többire.
A nehézségeket vállaló magatartás megnyilvánul az érzelmek elemzésében is. Jobban szétszedni érzést már nem lehet, — vallja be egyik verssorával, hogy, hogy tudatos ez is. Egy-egy lélekállapot valóban finom és pontos képekkel bomlik verssé, az alapjukban költőietlen magyarázó törekvések is szárnyrakapnak, s kedvesen természetes asszonyi megnyilvánulássokká lesznek. Egyszerű eszközökkel tud hangulatot teremteni és ügyesen érzékelteti az ellentétek költőiségét. Néhány gonddal rajzolt és sokszínű rájára sokáig emlékszik az olvasó. Egyik legszebb versében, a Koranyárban írja:
Az erdő szinte haragosra fordul,
kövér felhők lassan eveznek lent,
kék a sárgával zengve összepeng
ahol az ég a buzaföldbe csordul.
A tó is lomha; a mázsás meleg
alatt kifekszik elterítve, rengőn -
oh meggyfám, piros csengőiddel csengőn
harangozd át a nyárba szivemet.
kövér felhők lassan eveznek lent,
kék a sárgával zengve összepeng
ahol az ég a buzaföldbe csordul.
A tó is lomha; a mázsás meleg
alatt kifekszik elterítve, rengőn -
oh meggyfám, piros csengőiddel csengőn
harangozd át a nyárba szivemet.
