WEÖRES SÁNDOR: GRÓFKISASSZONY
vigyáz rá a Boldogasszony,
van inasa, komornája,
kilencágu koronája.
vidám, mint a bokor tücske,
haja olyan fényes-szöszke,
a lég fénylik körülötte.
az imáját eldarálja
angolul és franciául,
Mari meg se érti, bámul.
ha hintázik, el ne szálljon,
libeg-lobog a ruhája,
kapkod érte a kutyája.
jár vadászni férfimódon,
a kezében karcsu korbács,
keze karcsu, mint a korbács.
érte gürcöl hét határba,
piszkuk föl nem ér elébe,
szeme kéklő égi béke.
itt is tetszik, ott is tetszik,
ő is, rang is, pénz is tetszik,
de szive még nem melegszik.