WEÖRES SÁNDOR: ANYÁMNAK
WEÖRES SÁNDOR: ANYÁMNAK
Termő ékes ág, te,
jó anya,
életemnek első
asszonya,
jó anya,
életemnek első
asszonya,
nagy meleg virágágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,
benned kaptam első
fészkemet,
szívem a szíveddel
lüktetett,
fészkemet,
szívem a szíveddel
lüktetett,
én s nem -én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.
Álmom öbleidbe ujra
visszatér –
álmom öbleidbe ujra
visszatér!
visszatér –
álmom öbleidbe ujra
visszatér!
Alabástrom bálvány,
jó anya,
életem hatalmas
asszonya.
jó anya,
életem hatalmas
asszonya.
Énekem, ládd, néked áldoz,
félve lép.
Hajad: Pallas bronz-sisakja,
színe ép,
félve lép.
Hajad: Pallas bronz-sisakja,
színe ép,
csak arcodon lett keményebb
minden árny,
mint a délutáni égen
vércse-szárny.
mint a délutáni égen
vércse-szárny.
Első szép játékom,
jó anya,
gyermekségem gazdag
asszonya.
jó anya,
gyermekségem gazdag
asszonya.
A kamaszkor tőled
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.
Így tűnődtem: «Mért szült,
mért szeret,
ha örökre élni
nem lehet?
mért szeret,
ha örökre élni
nem lehet?
Énmiattam annyi mindent
öl, temet!
mért nem tett a hóba inkább
engemet!»
öl, temet!
mért nem tett a hóba inkább
engemet!»
A kamaszkor tőled
elkuszált,
férfi-szívem ujra
rád-talált,
elkuszált,
férfi-szívem ujra
rád-talált,
férfi-szívem a szivedre
rátalált,
megköszön most percet, évet
és halált.
rátalált,
megköszön most percet, évet
és halált.
Álmom karjaidba
visszatér,
álmom karjaidba
visszatér…
visszatér,
álmom karjaidba
visszatér…
Erős ház, szép zászló,
jó anya,
sorsomnak nyugalmas
asszonya.
jó anya,
sorsomnak nyugalmas
asszonya.
Majd ha cseppig átfolyt rajtam
mind e lét,
úgy halok az ős-egészbe,
mint beléd.
mind e lét,
úgy halok az ős-egészbe,
mint beléd.
