HAJNAL ANNA: UGYANAZ?
HAJNAL ANNA: UGYANAZ?
Rossz vagyok? csupa hűtlenség,
mint füst a szélben erre-arra
úgy lengek át a napokon,
nem várva semmi diadalra…
Elernyedt minden akarat…
s ha fáradt kezeimet nézem
úgy érzem legjobb tétlenül,
lanyhán túladni az egészen.
mint füst a szélben erre-arra
úgy lengek át a napokon,
nem várva semmi diadalra…
Elernyedt minden akarat…
s ha fáradt kezeimet nézem
úgy érzem legjobb tétlenül,
lanyhán túladni az egészen.
Én megpróbáltam, s hittem is…
hogy mit? valahol még derengnek
lepkeszínek és sugarak…
de olyan fáradtan kerengnek,
oly messze már, hogy nevüket
s tapintásukat elfeledtem…
Ez lett volna az életem?
de ki maradt itt én helyettem?
hogy mit? valahol még derengnek
lepkeszínek és sugarak…
de olyan fáradtan kerengnek,
oly messze már, hogy nevüket
s tapintásukat elfeledtem…
Ez lett volna az életem?
de ki maradt itt én helyettem?
Tapintom magam. Ugyanaz?
Fej. Karok. Lábak. Mi szökött el,
hogy üres a tapintható?
magamtól mikor? ki lökött el?
Hogy kicserélt egy pillanat,
hogy lehet, hogy észre se vettem?
Mindenki így él? vagy csak én,
ily tudatlanul, meglepetten?
Fej. Karok. Lábak. Mi szökött el,
hogy üres a tapintható?
magamtól mikor? ki lökött el?
Hogy kicserélt egy pillanat,
hogy lehet, hogy észre se vettem?
Mindenki így él? vagy csak én,
ily tudatlanul, meglepetten?
Mindenki így él? hogy a fény
fürdik csodálkozó szemében,
és sokszor mondja azt, hogy: én,
s maga se tudja, hogy az ében
sötétben ki alszik el ágyán
s ki ébred fel helyette reggel,
kit visz előre könnyű lábán
s hogy kit dicsérget énekekkel…
fürdik csodálkozó szemében,
és sokszor mondja azt, hogy: én,
s maga se tudja, hogy az ében
sötétben ki alszik el ágyán
s ki ébred fel helyette reggel,
kit visz előre könnyű lábán
s hogy kit dicsérget énekekkel…
aztán egyszerre, egy napon
minthogyha meghalna a reggel,
elsápad, elfoly vére mind
s tántorog hangtalan sebekkel;
minthogyha bennem hülne ki,
úgy elalélt vele a szívem…
ki halt meg akkor, ő? vagy én?
s mikor volt? ki mondhatja híven?
minthogyha meghalna a reggel,
elsápad, elfoly vére mind
s tántorog hangtalan sebekkel;
minthogyha bennem hülne ki,
úgy elalélt vele a szívem…
ki halt meg akkor, ő? vagy én?
s mikor volt? ki mondhatja híven?
Ki felelhetne? Emberek,
ti máskép éltek? biztosabban?
valami hazátok csak van?
a földön s a holnapi napban?
valami biztos kéz csak fog,
s lámpát gyujt nektek, hogyha féltek?
…engem elejtett valaki…
s már csak a zuhanásban élek.
ti máskép éltek? biztosabban?
valami hazátok csak van?
a földön s a holnapi napban?
valami biztos kéz csak fog,
s lámpát gyujt nektek, hogyha féltek?
…engem elejtett valaki…
s már csak a zuhanásban élek.
