Devecseri Gábor: Tavalyi hó
Devecseri Gábor: Tavalyi hó
A tavalyi hó, kit már bántott,
hogy eddig hiába keresték,
megjelent s szólt a sóhajtókhoz:
Itt vagyok, mit kivántok, tessék?
hogy eddig hiába keresték,
megjelent s szólt a sóhajtókhoz:
Itt vagyok, mit kivántok, tessék?
Ők meg szemébe néztek s nem jött
el, amit vártak, semmi sem
– de hisz mit is kaphattak volna –
és elfordultak csendesen.
el, amit vártak, semmi sem
– de hisz mit is kaphattak volna –
és elfordultak csendesen.
A tavalyi hó már belátta:
ize savanykás és megunt.
Kotlottak rajta vágyaikkal,
mig elolvadt és szertehullt.
ize savanykás és megunt.
Kotlottak rajta vágyaikkal,
mig elolvadt és szertehullt.
Idejében mulik el minden,
tudja ezt a tavalyi hó,
szép volt, amig volt és ha ujra
eljönne, már nem lenne jó.
tudja ezt a tavalyi hó,
szép volt, amig volt és ha ujra
eljönne, már nem lenne jó.
Szemünkben egyre fényesebb lesz,
mögöttünk állandó marad
s ha találkozunk, szégyenkezik
tekintetünk vádja alatt.
mögöttünk állandó marad
s ha találkozunk, szégyenkezik
tekintetünk vádja alatt.
