I. Szemlér Ferenc: Szökevény
a sok-sok zaj között,
mik bőgve össze-összecsapnak
mint véres ütközők
munkás holttetemén.
Szabad vagyok egy pillanatra.
Minek is vigyem én
Hadd élvezzem, hogy itt
elbújhatok, hogy most e parkban
engem ki sem gyanít.
E csöppnyi lázadás
oly szép, mint óriási tett,
mint valami csodás
zászlókkal, kürtösen,
miért ily mélyen lelkesülni
nem tudnék már sosem.
milyen sokat jelent,
a titkon bátor szökevény
érezhet csak ilyent,
a véres harc, aki
a béke fehér zászlaját
magának lengeti.
térnem. A munka tág
és mégis szörnyű börtöne
vár. Vár a vad világ.
magammal, mint a rab
viszi keblén a reszelőt
és tudja, hogy szabad.