Gyulai Márta: Rancune
Tarkavásznu dunnákat,
Közelről csak foltot láttam
És rongyot.
Ünnepi fényeket,
Közelről csak undort láttam
És nyomort.
Nagyhirü csodákat,
Itthon csak vak törvényt láttam
És örvényt.
Ha megálltam némelykor,
Tündöklött a vak Duna,
De lábam csak égette a szenny.