DEVECSERI GÁBOR: HÉTKÖZNAPOK TEMETÉSE • (Erdő, erdő…)
(Erdő, erdő…)
három napja, három éje arra futok hazátlan.
Régi ének fülemben,
vándorbot a kezemben,
megvédhet-e, megölhet-e, megválthat-e szerelmem?
nem élhetek megkötözve, mozdulatlan varázsban.
Soha el nem fáradok,
magam elől szaladok,
kit lassudan őrölgetnek az egyforma hónapok.
közelebb van a városnál, bárha ebben élek is.
Észnélküli harcokban,
erdőn szállok szárnyatlan.
Közepében, közepében két rozmaring bokor van.