Reményi József: Georg O’Neil
Reményi József: Georg O’Neil
A clevelandi irodalmi szinház, a «Play House» a minap megbízott azzal, hogy előszót írjak George O’Neil (nem tévesztendő össze Eugene O’Neill-el) Something To Live For című színdarabja elé. George O’Neil a fiatalabb amerikai írónemzedék egyik tehetséges tagja. American Dream című darabját 1933-ban színre hozta a newyorki Theatre Guild. Két regénye közül különösen a Special Hunger című figyelemreméltó, amelyben Keats sorsával foglalkozik. Angol nyelve kifejező, metafórái költői és lélektani távlatukban megbízhatóak, szellemessége túl van az ötleteskedés olcsóságán.
Something To Live For című háromfelvonásos darabjának hőse egy Joseph Winter nevű író és költő, akiben szemmelláthatólag D. H. Lawrencenek, az angol írónak és költőnek alakját mintázta meg. Lawrence, noha sokan olvasták, a félreismert írók sorába tartozik. Amint ismeretes, alkotó működésének az volt a központi gondolata, hogy a szexualitás nem az idegek és a vér felelőtlenül játékos kedvének megnyilatkozása, hanem, ha egészséges, az élet szeretetének valósággal vallásos igazolása. Vallás alatt Lawrence az extázist érti, s az élet alatt a hazugságtól és képmutatástól mentes élménynek azt a gazdag lendületét, amelyre a kétszínűségtől és félelemtől megzavart sorsban úgyszólván senki sem képes.
George O’Neil-nek sikerült darabja főhősén keresztül megmutatni hogy az igazi Don Quijote a képzelet bajnoka, s nem a képzeletmentes, céltalan szívósságé. Joseph Winter, a színdarab hőse, D. H. Lawrence eszmevilágához következetesen, azt vallja, hogy ami van, az lehetetlen s amit az emberek gyávaságukban lehetetlennek minősítenek, az az egyetlen lehető a szép és tartalmas élet világában.
A darab kétségtelenül idegesítő azok részére, akik a megalkuvást a józanság diadalának tekintik, de fölemelő azok részére, akik el tudják képzelni az élet csodálatos mivoltát, ha magát a képzeletet nem is tudják megvalósítani. George O’Neil darabja egységes, a többi szereplő lélektani viszonya tökéletesen elfogadható, a technika, noha az író néha hajlik a monológokra, amelyek túlhosszúak és kifejezésekre, amelyek a drámai ízzás szempontjából elvontak általában meggyőző.
(Cleveland, Ohio.)
