GULYÁS PÁL: A RAVASZ KÖLTŐ
GULYÁS PÁL: A RAVASZ KÖLTŐ
Ha én szólok: a Hold felkelt,
köszöntsetek vidám reggelt.
Ha köszöntök napsugárt,
nyisd ki az éj pitvarát.
Ne higgy, pajtás, egy szavamnak,
minden porcikám ravasz!
Ha én azt mondom, hogy nyár van,
akkor biztosan havaz.
Én vagyok a rímkovács
debreceni álgulyás.
Mindent bográcsba rakok,
vékonyat és vastagot.
Nézd, ott jön szemben egy cívis,
átlátok a bendején
s olyan lesz százkilós hája,
mint egy álmatag növény!
De ez mind csak álnokság,
dobd szemétre a sok fát,
amit a Nagyerdőn loptam,
hamis tölgy az, nincs tüze,
hamis annak árnya-lombja,
hamis annak a szine.
Kisfiacskám, kisleányom:
hamis hangja, hajlata.
Nincs egy élő húr testükben,
testük csak automata.
köszöntsetek vidám reggelt.
Ha köszöntök napsugárt,
nyisd ki az éj pitvarát.
Ne higgy, pajtás, egy szavamnak,
minden porcikám ravasz!
Ha én azt mondom, hogy nyár van,
akkor biztosan havaz.
Én vagyok a rímkovács
debreceni álgulyás.
Mindent bográcsba rakok,
vékonyat és vastagot.
Nézd, ott jön szemben egy cívis,
átlátok a bendején
s olyan lesz százkilós hája,
mint egy álmatag növény!
De ez mind csak álnokság,
dobd szemétre a sok fát,
amit a Nagyerdőn loptam,
hamis tölgy az, nincs tüze,
hamis annak árnya-lombja,
hamis annak a szine.
Kisfiacskám, kisleányom:
hamis hangja, hajlata.
Nincs egy élő húr testükben,
testük csak automata.
Én vagyok a ravasz költő,
minden porcikám hamis,
ne higgy, pajtás, egy szavamnak,
hamis lesz halálom is.
Ha kiterítnek a deszkán,
holtomnak ne higgyetek,
csapda lesz a fejfa rajtam,
ravaszság, mit ott teszek.
Életem se volt igaz,
halálom se lesz igaz,
a földben is ravasz leszek,
én eszem meg a férgeket!
minden porcikám hamis,
ne higgy, pajtás, egy szavamnak,
hamis lesz halálom is.
Ha kiterítnek a deszkán,
holtomnak ne higgyetek,
csapda lesz a fejfa rajtam,
ravaszság, mit ott teszek.
Életem se volt igaz,
halálom se lesz igaz,
a földben is ravasz leszek,
én eszem meg a férgeket!
