ÉVFORDULÓ
ÉVFORDULÓ
Az új hold, mint begyes kakas haladt
kényesen már a duzzadt fellegek felett…
Mint véres vadállat-szemek
csillogtak ránk a poharak…
kényesen már a duzzadt fellegek felett…
Mint véres vadállat-szemek
csillogtak ránk a poharak…
S mi rekedten a daltól, nyolcan, férfi rokonok
csak hallgattunk a diófa alatt,
az ősz alatt, mely zörgő gallyakat
ejtve halkan nyitt s föl-fölzokogott,
csak hallgattunk a diófa alatt,
az ősz alatt, mely zörgő gallyakat
ejtve halkan nyitt s föl-fölzokogott,
tombolva fölüvöltött, mindnyájunk helyett,
kik némábbak voltunk, mint ő, – a rég-halott
testvér, sógor, ki egykor velünk vigadott
s aztán… ki tudja aztán hova lett!
kik némábbak voltunk, mint ő, – a rég-halott
testvér, sógor, ki egykor velünk vigadott
s aztán… ki tudja aztán hova lett!
Mert nem ő fekszik, nem ő odaát,
az éj taván túl a domboldalon,
csak ifjú bánatom
alszik ott s lassan feledi magát…
az éj taván túl a domboldalon,
csak ifjú bánatom
alszik ott s lassan feledi magát…
