ÁRKÁDIA
ÁRKÁDIA
Irodalom és földrajz. «Az 1924. év végén [Reymont] egészsége helyreállítása céljából Nizzába utazott. Az olasz Riviera szelíd klimája felüdítette a megrongált szervezetet… A Nobeldíjasok antológiajából.
*
Irodalom és üzlet. «Negyvenéves korára meghódította az angol amerikai és középeurópai piacot.» (Nem egy amerikai gyárosról, hanem egy Nobel-díjasról van szó. U. ott.)
*
Irodalom és népiesség. «Költészetének minden sorából a dalarnai sötét fenyvesek, a termékeny völgyek és a hangosan csobogó, gyorsvízű patakok friss levegője áramlik felénk.»
Például (két lappal odébb) :
«Ó sápadt ifjuság, hogy rázza vékony
bokád a szaxofonos őrület!
Egy nemzedék zaklatja sírhatnékom –
itt majd mindenki hasonszőrű lett.» (U. ott.)
bokád a szaxofonos őrület!
Egy nemzedék zaklatja sírhatnékom –
itt majd mindenki hasonszőrű lett.» (U. ott.)
*
Ki a dilettáns? (Egy báró-írónőnk meghatározása.)
«… dilettáns volnék? Amerikában igen sok pénzt kerestem az irásaimmal, akinek az írásait pedig Amerikában megfizetik… de ettől függetlenül: sajnálom, a legkisebb mértékben sem érzem magam annak.» (A Színházi Élet karácsonyi számából.) (Vagyis, hogyha jól értjük: nem lehet dilettáns az az író, aki 1. pénzt keres az írásaival és 2. aki nem érzi magát annak!)
*
Az író mindjárt példákon mutatja meg, hogy mi is az a forma:
«És a közhely lelki értelemben mindig a gyeplő eleresztését is jelenti. Csoda-é, hogy a lovak puha markot érezvén maguk mögött, a harcból gyakran a kispolgári szentimentatizmus poros útjára szaladnak?» (Független Szemle; Radnóti Miklós, Jegyzetek a formáról és a világszemléletről.)
*
Mikor valakit egy oly ártatlan szócska, mint az «íz» olyan messzire elvisz, hogy olyan nagyokat mond, mint a messziről jött ember:
«Persziflázs-íz legfeljebb úgy kerül a regénymasszába, hogy az író nem tagadta meg saját ínyének fanyarságát, amikor komoly regényszakács létére az automatabüfék olcsó irodalmi étkeinek megfelelően gyúrt, formált, sütött valamit…» (Független Szemle, Körmendi Zoltán: Sigurd Koel, Szerelem a strandon.)
*
Ki tud róla?
«Adynak van egy kísérteties verse az Elsüllyedt Lovasról…» (Magyar Kultúra, Ijjas Antal: Tormay Cecile, A túlsó parton.)
*
«A klinika misztikus épületében életek és halálok vannak szőnyegen minden pillanatban…» (Magyar Kultúra, Film-szemle.)
*
Mi tetszik a mai szemléletű kritikusnak? (Magyar Kultúra, Színházi Szemle):
«Sikerült az a jelenet, mikor a mesebeli gazdagság napsugarában sütkérező Hajnalka Péter előtt kölcsönért rimánkodik a szívtelen vezérigazgató és Hajnalka Péter szívesen ád volt főnökének százezreket, csak – helyezze vissza őt a régi hivatalába, ahol boldog volt a havi 130 pengőjével… Finoman megérzett, egyszerű költőiséggel megírt jelenet ez.»
*
Egy folyóirat beharangozója. – «A dalnak vagyunk szerelmesei, s jövünk, hogy e mellett hitet tegyünk. Dalért születünk, magyar muzsikáért, magyar szivekért, hol otthon van a nóta.» (Muzsika, Introduction cimű cikk.)
Ugyanebből a cikkből;
«A dalért jövünk (Érte? Talán el akarják vinni?), a muzsikáért. És jövünk azokért, kiknek szíve fogékony a dalra. Nagyváros zajában gépzakatolásban, idegek harcában, pihenésre vágyók, üdülésre várók, csendesség keresők barátai leszünk.» Továbbá: «Lapunk elszáll, szerte vidékre, kis fehér házakba,… Kopog az ablakon…» Még tovább: «S ha fönn áll már a magyar dalnak vára, büszkén, nem lesz elfeledve, kik hordták a téglát…» (Zene: Maga régen el lesz temetve, Csak általam nem felejtve.»)
*
Ha semmi hiba nincs a kréta körül, akkor nem érdektelen, hogy:
«R. Brun hat hónapon át megfigyelte, hogy egy hangya fészektársaival szemben ellenségesen viselkedik. A többi egyedek erre kiközösítették, idegennek tekintették és visszahúzódtak tőle. Mint megállapították, az antiszociálisan viselkedő hangya a jobb elülső lábára béna volt és jobboldali agydaganata volt.» (Ujság; intervjú az eugenikáról dr. Benedek Lászlóval.)
