ERDÉLYI JÓZSEF: SZÜRET UTÁN
ERDÉLYI JÓZSEF: SZÜRET UTÁN
Babits Mihálynak
Szüret után, - szüret után
üres a szöllőhegy,
sorban áll a szedett tőke,
mint megannyi özvegy,
állnak a fák megszedetten,
minden levél sárga, -
állok én is eltűnődve
az őszi világba.
üres a szöllőhegy,
sorban áll a szedett tőke,
mint megannyi özvegy,
állnak a fák megszedetten,
minden levél sárga, -
állok én is eltűnődve
az őszi világba.
Itt hagyta az üres kunyhót
a csősz is végtére,
magam járok a szöllők közt,
gondolok az évre,
a mult évre, a múlt őszre...
Jaj be hosszú év volt!
Mégis elmult, mégis-mégis:
szép az ami szép volt...
a csősz is végtére,
magam járok a szöllők közt,
gondolok az évre,
a mult évre, a múlt őszre...
Jaj be hosszú év volt!
Mégis elmult, mégis-mégis:
szép az ami szép volt...
Rendben van már, mint a szöllő:
nem kell már kapálni,
permetezni, őríztetni,
esőt-napot várni;
lehet menni, ballagdálni,
megmegállni közbe,
révedni a levélejtő,
ágasbogas őszbe.
nem kell már kapálni,
permetezni, őríztetni,
esőt-napot várni;
lehet menni, ballagdálni,
megmegállni közbe,
révedni a levélejtő,
ágasbogas őszbe.
Ha derűl is, ha borul is:
mindegy már a haszna, -
a bánatot, a reményt is
tegyük el tavaszra,
tán megérjük szerencsésen,
nem fagy meg a lelkünk,
kitelelünk megint ahogy
tavaly kiteleltünk.
mindegy már a haszna, -
a bánatot, a reményt is
tegyük el tavaszra,
tán megérjük szerencsésen,
nem fagy meg a lelkünk,
kitelelünk megint ahogy
tavaly kiteleltünk.
Forr az újbor... Ami elmult:
kisajtolt szöllőszem,
erjed a lé, míg belőle
tüzes bor nem lészen.
Igy lesz bánat az örömből
s a bánatból újra
halhatatlan öröm, mámor,
a halálos útra...
kisajtolt szöllőszem,
erjed a lé, míg belőle
tüzes bor nem lészen.
Igy lesz bánat az örömből
s a bánatból újra
halhatatlan öröm, mámor,
a halálos útra...
