NADÁNYI ZOLTÁN: SOKAT HAZUDTÁL
A csillagok, kicsik, nagyok,
azok se voltak csillagok.
A hazugságaid ragyogtak.
nyelveltek a lombok között,
a hazugság esküdözött
a tücskök cérnaszál-szavában.
kigyúltak a fejed felett,
egyszerre minden tele lett
hazugsággal. És én is, én is.
Belőlem is, te jól tudod,
a hazugságod hazudott.
Már nem lehetett nem hazudni.
ha van olyan a földgolyón.
Beugrani vígan, mohón,
lebukni és kikelni tisztán.
nem takarózni semmivel,
bárányfelhőkbe nézni fel.
És nem hazudni, nem hazudni.