GELLÉRT OSZKÁR: EMLÉKED, VÁGYAD
GELLÉRT OSZKÁR: EMLÉKED, VÁGYAD
Emléked olykor úgy bukik föl a mélyből
Lelked szinére, hogy az egykori vágy
Hozzátapad még, hűs csöppjei a tónak.
Jaj, egykori vágyad kései vád:
Beh jó is lett volna józanul élni.
Lelked szinére, hogy az egykori vágy
Hozzátapad még, hűs csöppjei a tónak.
Jaj, egykori vágyad kései vád:
Beh jó is lett volna józanul élni.
Vagy élni, de álmodva egy más világról
Örök nemzésben az Ujjal, a Széppel,
Hogy megszülessen az az angyali dal:
Óh, pezsgőben fürdött fiatal boszorkány,
Ahogy pereg még róla a habos ital.
Örök nemzésben az Ujjal, a Széppel,
Hogy megszülessen az az angyali dal:
Óh, pezsgőben fürdött fiatal boszorkány,
Ahogy pereg még róla a habos ital.
S van úgy is, hogy mint a bányamélyből
Amit ellepett az áradat,
Bukdácsol tátogva a fényre az emlék
S az agyagos lé még ráragad:
Beh jó is lett volna meghalni akkor.
Amit ellepett az áradat,
Bukdácsol tátogva a fényre az emlék
S az agyagos lé még ráragad:
Beh jó is lett volna meghalni akkor.
S egy emlék, talán még az anyaméhből.
Egy emlék, kocsonyás, kárhozott -
Vérharmatosan merül föl a mélyből:
Hogy meg kellett volna ölnie anyádnak
Mielőtt a világra hozott!
Egy emlék, kocsonyás, kárhozott -
Vérharmatosan merül föl a mélyből:
Hogy meg kellett volna ölnie anyádnak
Mielőtt a világra hozott!
