DÉRY TIBOR: EGY ÖREGEDŐ FÉRFINEK
s befelé fordult hullámai nyögve
pengetik a csúcs bokrait.
zörög homlokodon, melyből a rózsák
levelestől hullanak már.
felkapnak a szélbe, de lágyan billen
kisugárzott feje a virágnak
Kiket szerettél, lezuhantak már mind,
nem jár neked sem több napocska.
a vén levélraj. Egy megfútt kő kopogva
fordul s a völgybe görög.