ERDÉLYI JÓZSEF: OLVAD A HÓ…
a hegyekről lefelé;
hegyen-völgyön tavasz jár,
tavasz: élet vagy halál.
mind egy cseppig elolvad;
fehér foltja tán a holt
halál testén hullafolt.
örül neki a gyerek,
örül annak ifjú, vén,
senki jobban tán mint én.
hegyet-völgyet bejárok,
meghordozom magamat
künn a szabad ég alatt.
Örülök hogy születtem,
ép kezemnek-lábamnak,
tavaszi jómagamnak.
szaladjak-e vagy álljak?
Itt egy árok, átugrom,
örülök, hogy át tudom.
Csak egy legyen halálig,
bár egyebünk sincs nékünk:
egészségünk, épségünk!
Mint egy szegény szép tündér,
itt a tavasz, egyebe
nincsen csak a melege…
de virágot nem láttam.
De láttam egy pillangót:
talán az én kedvem vót.