ERDÉLYI JÓZSEF: OLVAD A HÓ…
ERDÉLYI JÓZSEF: OLVAD A HÓ…
Olvad a hó, fut a lé
a hegyekről lefelé;
hegyen-völgyön tavasz jár,
tavasz: élet vagy halál.
a hegyekről lefelé;
hegyen-völgyön tavasz jár,
tavasz: élet vagy halál.
Olvad a hó, maholnap
mind egy cseppig elolvad;
fehér foltja tán a holt
halál testén hullafolt.
mind egy cseppig elolvad;
fehér foltja tán a holt
halál testén hullafolt.
Itt van már a jó meleg,
örül neki a gyerek,
örül annak ifjú, vén,
senki jobban tán mint én.
örül neki a gyerek,
örül annak ifjú, vén,
senki jobban tán mint én.
Kiskabátban sétálok,
hegyet-völgyet bejárok,
meghordozom magamat
künn a szabad ég alatt.
hegyet-völgyet bejárok,
meghordozom magamat
künn a szabad ég alatt.
Ragyog az ég felettem.
Örülök hogy születtem,
ép kezemnek-lábamnak,
tavaszi jómagamnak.
Örülök hogy születtem,
ép kezemnek-lábamnak,
tavaszi jómagamnak.
Vajjon mit is csináljak,
szaladjak-e vagy álljak?
Itt egy árok, átugrom,
örülök, hogy át tudom.
szaladjak-e vagy álljak?
Itt egy árok, átugrom,
örülök, hogy át tudom.
Lessz ami lessz, elválik.
Csak egy legyen halálig,
bár egyebünk sincs nékünk:
egészségünk, épségünk!
Csak egy legyen halálig,
bár egyebünk sincs nékünk:
egészségünk, épségünk!
Mit hagyott az ősz, a tél?
Mint egy szegény szép tündér,
itt a tavasz, egyebe
nincsen csak a melege…
Mint egy szegény szép tündér,
itt a tavasz, egyebe
nincsen csak a melege…
Hegyet-völgyet bejártam,
de virágot nem láttam.
De láttam egy pillangót:
talán az én kedvem vót.
de virágot nem láttam.
De láttam egy pillangót:
talán az én kedvem vót.
