MÓRICZ ZSIGMOND: FORR A BOR (12) • REGÉNY
MÓRICZ ZSIGMOND: FORR A BOR (12) •
REGÉNY
REGÉNY
Itt az ideje. Haza kell menni.
Fáradtan és törődötten csúszott le a fáról s a ruhája tovább kopott és tovább szakadt s lent érezte magát a földön s nem volt benne öröme. Nem érezte szilárd talajnak a talpa alatt a földet. Nem érezte az életet biztosnak maga előtt; a jövőt, az életet. Látta, hogy szenvedélyek s hiábavaló szenvedélyek rabja. Szeretett volna meghalni.
Azóta vacsorára terítenek odahaza.
Édes nagyanyja aggódva lesi az ajtó nyílását, mikor jön meg ő, hogy el ne késsen a vacsoráról. Bátyja szigorúan lépked a szobájában s szíjja a szivarját s ő nincs… Neki még egy óra is kell, míg haza ér… S neki visszafelé meg kell tennie azt az utat, amelyen jött. Undorral gondolt rá, hogy esetleg szembe találkozik megint a tanárral… Iszonyodott, hogy el kell mennie a kis ház előtt, ahol délután volt…
És mégis haza kell menni, bármi történik is…
Szédülő fejjel, gépiesen, fáradtan taposta a rögöket s haladt egyre, egyre közelebb a szélmalmok felé. Már azoknak is megállott a vitorlája, ugyanolyan csüggedten lógtak a szárnyak, mint az ő lelke.
