GELLÉRT OSZKÁR: ÉVÁCSKA
Milliárd angyalka nézi, cicomázza
Magát benne mintha bálba készülődnék.
Vedd ki tükröcskédet s tartsd te is orcádhoz
S add nekem emlékül: szivem fölé tenni.
S fölszállok az égbe: nekem ottan aztán
Ne legyen tükröcském minden esti bálra?
Esténként, fogadom, fölmutatom néked,
Te lenézel mindég s látod magad benne.
S sziveden tükröcském levinnéd a sírba:
Onnan már nem tudnád soha fölmutatni!
Megvárhatnál akkor s úgy illik hogy addig
Talán ne is bálozz, inkább gyászolj engem.
Hallod-e, Évácska, és ha együtt halnánk?
Mit tudom én, Ádám, nem jutsz-e pokolra?