Tábori posta
Tábori posta
Juliska ballagott a táborilappal a ház felől. Óvatosan, két kezére fogta a két szélét, mint egy irtó nagy kincsnek.
A sudárnövésű gyermeklány kimondhatatlan tisztelettel olvasta el a Berci bácsi tábori lapját, a tisztelet mellé valami rajongó hódolat is járult, azóta különösen, mikor egyszer – régen – iskoláskorában neki egy bélyeget adott volt.
Amit ő felragasztott egy könyvbe.
Csakhogy ez a könyv később a hugáé, Etelkáé lett és onnan le kellett venni. Igaz, hogy nehezen jött le, el is szakadt. De azért fel tudta ragasztani a cimbalom fenekére alul. Pedig akkor bent voltak minden a sarokszobában. Pistáról akkor kaptak hírt legelőbb, hogy eltünt. Azt írta a vöröskeresztes. Ő úgy tett, mintha a cimbalom alá ment volna sírni és akkor felragasztotta. Azóta megnézi sokszor. Megvan és ez olyan jó…
