Komjáthy Aladár: A szó halála
lélek megenyhül s érc-sebek döfése
elhal, az írigy mélybe hullva itthagy.
megvédtetek, de Prosperó varázsa
megtört s a régi bűvölet kiégett.
rendelt az ürnek, fojtogat dühödten,
hasít a csend, mint gyilkoló ezer kés.
halvány öröm nem tükrözik. Vonulnak
kopár évek, a köntösük szín ében.
kihült a fény, az éj remegve kúszik
szívemre; csillag megtörik s vakon hal.
gyász szirmait a Kor a sírba rázza.
Az Éden elveszett, emléke rég holt.
örökre alszik. Nincs hatalma többé
a gyenge szónak; elhal, mint a sóhaj.