Nagy Zoltán: Egy menekült hölgyhöz
Nagy Zoltán: Egy menekült hölgyhöz
Eltévedt gyermek uttalan rengeteg árnyán,
Csituljon szived ijedt dobogása.
Elsodort fecskefiók,
A földetrázó bús viharok, im,
Gyöngéd kezekkel zöldellő ágra tettek.
Csituljon szived ijedt dobogása.
Elsodort fecskefiók,
A földetrázó bús viharok, im,
Gyöngéd kezekkel zöldellő ágra tettek.
Az összeomlott világ robaja
Volt a bölcsődalod,
Játszótársad a Végzet,
Istennek haragos komondora:
Lihegve fekszik lábad előtt és
Megjuhászodva nyalja kezedet.
Volt a bölcsődalod,
Játszótársad a Végzet,
Istennek haragos komondora:
Lihegve fekszik lábad előtt és
Megjuhászodva nyalja kezedet.
Mert ím, felvontad szépségednek sátorát
S lakol benne idegen nép között.
Mosolyod lengeti szél, mint árbocon repeső zászlót
S őrtállnak sátrad előtt
Hatvanezer erős nagy férfiak.
S lakol benne idegen nép között.
Mosolyod lengeti szél, mint árbocon repeső zászlót
S őrtállnak sátrad előtt
Hatvanezer erős nagy férfiak.
