II.
II.
Szavaim néha kivillámlanak szerelmünkből,
mint pipacs a fűből. Fuldokló büntudat!
Hát sulyosabb a ritka könnyüszirmu pipacs,
mint a mezők hullámzó végtelen szerelme?
mint pipacs a fűből. Fuldokló büntudat!
Hát sulyosabb a ritka könnyüszirmu pipacs,
mint a mezők hullámzó végtelen szerelme?
Ó én nem akarok túlnőni rajtunk
s ami termésem van fűvel, virággal, pipaccsal,
ölembe fogom s elébed viszem,
ha úgy tetszik: gyujtsd fel, vagy bocsásd a szélnek.
s ami termésem van fűvel, virággal, pipaccsal,
ölembe fogom s elébed viszem,
ha úgy tetszik: gyujtsd fel, vagy bocsásd a szélnek.
