Babits Mihály: Holt próféta a hegyen
de én mordan ülök benne, mint Jerémiás.
mintha mind olyanról szólna aki rég nem él.
s ami hir fülembe ér, mind csak történelem.
dombon ül s fejet csóvál a mord Jerémiás.
mig itt voltak, kinzóbb volt hogy egyedül vagyok.
Engem nem visznek magukkal, föl nem oldanak.
akként élek mint akik már Változatlanok.
mint egy holt próféta kit már senki úgyse hall.
barbár törzsük künnhagyott a nyájas dombtetőn.
Be jó hogy csőrük csapása egy cseppet se fáj!