BERDA JÓZSEF: ALKONY IDÉZÉSE
BERDA JÓZSEF: ALKONY IDÉZÉSE
Boldog bitang, nézd,
mint mélyül szemed alja!
A csillogó fény lassan kialszik
s bucsút int a felkelő határnak.
Szelid vénülés jele ez, alkony
idézése: merre kószálsz duhaj horihorgas?
Emeld föl fénylő homlokod! szép ez a komorság!
Játszottál az ismeretlen világgal,
s mint megriadt állat menekülsz most,
nem tudod, milyen kisértet elől.
Sötét angyalok csókolták meleg
arcod s azóta, meghalt hang,
nyomod veszett s már nem látod
magad se, mint lobog mögötted
árnyékod fénye a korom éjszakában.
mint mélyül szemed alja!
A csillogó fény lassan kialszik
s bucsút int a felkelő határnak.
Szelid vénülés jele ez, alkony
idézése: merre kószálsz duhaj horihorgas?
Emeld föl fénylő homlokod! szép ez a komorság!
Játszottál az ismeretlen világgal,
s mint megriadt állat menekülsz most,
nem tudod, milyen kisértet elől.
Sötét angyalok csókolták meleg
arcod s azóta, meghalt hang,
nyomod veszett s már nem látod
magad se, mint lobog mögötted
árnyékod fénye a korom éjszakában.
