NAGY ENDRE: AMERIKA! AMERIKA! • Ahogy egy európai látja
NAGY ENDRE: AMERIKA! AMERIKA! •
Ahogy egy európai látja
Ahogy egy európai látja
Copyright by Nyugat
Amikor először megláttam a Manhattan egymásra ágaskodó tornyait, az volt az impresszióm, hogy a Föld epidermisze itt gyulladásban van és e ház-pattanásokat a láz lövellte ki.
*
Aztán, amikor megláttam az Empire State százkétemeletes tornyát, elégülten állapítottam meg, hogy a hasonlatom helyes volt. Ez a hosszú fehér torony fekete ablak-fokaival olyan, mint egy hőmérő, amelyet a Föld hónaljába dugtak.
*
De aztán egész sereg felhőkarcolót láttam, amelynek ablakaiba ki volt írva, hogy: For Rent. Nem tudok angolul és azt hittem, hogy ez a For Rent egy amerikai hiper-tröszt, valami nagyon nagy vállalkozás, amely a város legkülönbözőbb részein nyitotta meg a fiókjait. Aztán megmagyarázták, hogy ez a For Rent ma Amerikában tényleg nagyon elterjedt üzlet és annyit jelent, hogy: ez a helyiség kiadó.
*
Ekkor jutott először eszembe, hogy Newyorkban nem a praktikus telek-kihasználás végett építik mind-magasabbra a házakat, hanem sportszerű rekord-dühök vetélkednek egymással. Ma még az Empire-State tartja a rekordot, de ki tudja, mi lesz két hónap mulva. Newyorkban olyan gyorsan építik a házakat, hogy fönt már laknak és lent még mindig a telekkel spekulálnak.
*
Tisztára a bajusz esete ez. Ha az ember elkezdi a bajuszát növeszteni, el van veszve, mert minél hosszabb, annál türelmetlenebbül pödri, hogy még hosszabb legyen. Newyorkban pödrik a házakat.
*
A párizsi Arc de Triomphe-ot az ő ötvenméteres magasságával valahányszor meglátom, mindig megdöbbent a méreteivel. De ha tizedszer látom a Chrysler-Buildinget, bosszant, hogy miért csak háromszáznegyven méter. Miért nem négyszáz.
*
Ez csak Amerikában lehetséges, amely most éli a maga középkori romantikáját.
Al Capone tisztára condottieri, akinek típusát Colleoni lovasszobra örökíti meg.
Morgan, aki ma is aranyat nem kímélve, naponta föstet egy-egy új képet Rafaellel és Valesquez-zel, teljesen Medici.
A Down-town torony-sziluetjei az alkonyatban olyanok, mintha egy óriás-méretű rablólovagvár bástyatornyai lennének.
Sőt a Borgiák híres mérge is megtalálható amaz italokban, amelyeket a «Speak easy»-kben árusítanak francia pezsgők és likőrök neve alatt.
*
Newyorkban több a gótika, mint Rouenben, több a renesszánsz, mint Rómában, több a gobelines karosszék, mint Flandriában. De mindenesetre kevesebb a modernizmus, mint egy ó-német városkában: Dessauban.
*
Az az impresszióm, hogy Newyork idillikusabb város, mint Brügge. Ez a mindenre ráérő emberek városa. Igazi sietség csak nálunk van, ahol a lakosság nagyobbik fele korán reggel siet, hogy kölcsön kérjen és a kisebbik fele korán reggel siet, nehogy otthon találják.
*
A Fifth-Avenue-n és a Broadway-n közlekedés nincs, csak autók vannak. Egy newyorki ember mondta nekem, hogy ott gyalog tízszer olyan gyorsan céljához ér az ember, mintha autón járna. Tehát az a sok autó azt tanusítja, hogy milyen sokan érnek rá ott lassan járni.
*
Ezt már hazulról ismerem: a merengő boltost. Ott áll a gyönyörű Fifth-Avenue fényes boltjainak ajtajában, a felhőket tanulmányozza és tenyerével a száján egy hosszu ásítást bont föl apró taktusokra. Amerikai barátom azt mondta, hogy ez csak most van így, a depresszió idején, de néztem volna csak meg, hogy dolgozott ez a boltos a konjunkturában. Erre azt feleltem, hogy ha van kinek eladni, akkor nálunk is tudnak dolgozni a boltosok. Mert a boltos épúgy nem fárad bele az eladásba, mint egy nő a ruha-próbálásba.
*
Tény az, hogy itt mindenki siet. Siet haza. Newyorkban mindenki messze lakik. Mikor megjegyeztem, hogy kár volt azt a sok vízpartot beépíteni, lehetett volna egy kis helyet a fürdésre is hagyni, diadalmasan mondták, hogy ez fölösleges, mert Newyorknak van egy gyönyörű tengeri fürdője: Atlantic-City. Megnéztem a térképen. Körülbelül négyszáz kilométernyire van. Erre azt feleltem, hogy lám Budapesten mennyi strandot hagytak a Dunán, pedig Budapestnek is van egy gyönyörű tengeri fürdője: Abbazia az Adria partján.
*
Romantikus város. A donquihotei szivárványos ábrándok városa. Mutattak egy cipőboltot, amelyért állítólag évenként háromszázötvenezer dollár bért fizetnek. Könnyű volt kiszámítanom, hogy annak a boltosnak naponta ezer dollárt kell nyernie az eladott cipőkön, hogy a boltbér megtérüljön. Indítványoztam tehát, hogy álljunk meg ott egész délutánra és nézzük meg, hány cipőt adnak el estig.
Véletlenül peches délután volt. Egyet se adtak el.
*
A newyorki embernél a minőséget a mennyiség helyettesíti. Ebben aztán áradozó és csapongó, mint egy lírai költő. Megálltunk egy hetvenemeletes ház alatt és kísérőm lelkesülten mondta:
– Mit szól hozzá? Nyolcvankét emelet!
De azonnal megbánta, hogy ilyen keveset mondott és gyorsan utánalőtt:
– És képzelje, mind a kilencvenhat emelet egy vállalatnak az irodája!
*
A Hudson alatt az autók számára építettek egy háromezerötszáz méter hosszú alagutat. Külön rettenetes probléma volt, hogy hogyan tudják majd a megrekedt benzin-gőzöktől állandóan megtisztítani. Ezt is megoldották. És mindjárt építettek mellé egy másik alagutat is, hogy legyen egy a jövő és egy a menő autók számára.
Szégyelték volna, ha valaki azt hitte volna róluk, hogy csak egy alagútra tellett nekik.
*
Az elemi iskolában a tanító a kis fiúkat levetkőztetve sorba állítja, a mellüket szorosan átköti cérnával, aztán versenyt rendez, hogy melyik tudja a lélekzetével hamarabb elszakítani. Mert a legfontosabb azt megtanulnia, hogy ha felnő, tudjon kidüllesztett mellel járni.
*
A newyorki ember gavallér, grand seigneur. A dollárt összegyűrve a nadrágzsebében hordja és ha csak egy van is belőle, kecses elegánciával, széles távlatú mozdulattal tudja a pultra dobni. Csak kettőt szégyel: ha rosszul megy neki és ha valaki becsapja. Ha azt kérdik tőle, hogy hogy mennek az üzletei, a hüvelykujját a mellényébe akasztja és vidáman feleli:
– Fájn!
*
Romantika köll?
Törvényszéki tárgyalás Newyork egy külvárosában, Astoriában. Egy tejes-kocsis áll az esküdtszék előtt. Egy járókelő följelentette, hogy amíg egy házban a dolgát elintézte, a lovát takaró nélkül hagyta az utcán. A bíró rövid tárgyalás után kimondta a föllebbezhetetlen és azonnal végrehajtandó ítéletet: a kocsist meztelenre vetkőztették és a törvényszék udvarán kiállították egy negyedórára.
*
És ha valaki azt kérdi tőlem, hogy Newyorkban miért tudják mégis a legbravurosabb technikai problémákat megoldani, a hidak miért nem szakadnak le, a felhőkarcolók miért nem omlanak össze, a vonatok miért indulnak-érkeznek másodperc pontossággal, – erre kénytelen vagyok azt felelni, hogy vannak mélyreható, bonyolult kérdések, amelyekre két hónapnyi tanulmányozás után még egy hivatásos humorista se tud válaszolni.
