MAGYAR IRODALOM • Apró bírálatok
MAGYAR IRODALOM • Apró bírálatok
Kellér Andor: Szakszofon (Regény). Genius-kiadás. – Kis regény, a témája jelentéktelen. Jenő és Mária megszeretik egymást és egymáséi lesznek, még szerencse, hogy nincsenek akadályok, amiket le kellene küzdeniök, – de az a világ, amelyben a történet lepereg, érdekes. Artistaszálló, kártyaklub, mondain kávéház, bar, – ezek az események színhelyei; artistanők és konzumhölgyek, kártyások, pumpolók, krupiék, zsetonosok, klubélősdiek, barszemélyzet, kitartott apák, pincérek, szállodai portás, jazz-zenészek, sok-sok figura vonul elénk. Külön érdekességet ad a Szakszofonnak, hogy alakjai az éjszakai világ argot-ját beszélik, mert ennek az argot-nak – amely eléggé ellenszenves és zagyva – vannak mulatságos szavai is. Kár azonban, hogy a mű stílusán a sietve készültség erősen meglátszik. – Az utolsó jelenet, egy barbeli mulatság rajza, mellyel záróra után a személyzet ünnepli a tulajdonost, kitünő. A pincérek levetik frakkjukat és szürkébe öltöznek, – ez az ő ünneplőjük. Száműzik a jazzt és cigányt hozatnak. Mimi Malot még ekkor is kiszed Lajtosból, – az artistaegyesület titkárából! – ötven pengő társaságpénzt.
Bácsy János: Amit a köd takar. (Versek.) Debrecen. – Fiatal balmazujvásori parasztlegény versei, az odavaló tanító modorosan hivalkodó, kritikátlan, «felfedező» előszavával, amely egyébként jó példája annak, hogyan önti el az elméket a romantikus parasztlátás, az «őserő» naiv, divatos ideológiája. A versek nagyrésze egészen gyerekes próbálkozás, csak két-három helyen akadnak tisztább hangokra.
