8.
8.
A Duna partján telik most nyaram,
Pesten-Budán búsan barangolok.
Mért vagyok itten? Kérdezem magamtól
s folyton szülőföldemre gondolok;
a Dunánál, mely a Fekete Erdőn
fakad s Fekete Tengerbe szakad,
a Fekete Körösre gondolok,
mely mint örök búm, dagad és apad,
gátak közé szorítva mint eremben
az élet vágya s csontjaim megett
a gondolat: felszabadítani
az eltiport szegény embereket, –
összegyüjteni egy szent hadseregbe
minden népet és szárazon-vizen
harcolni míg az egész földkerekség
«egyakol és egypásztor» nem leszen!…
Pesten-Budán búsan barangolok.
Mért vagyok itten? Kérdezem magamtól
s folyton szülőföldemre gondolok;
a Dunánál, mely a Fekete Erdőn
fakad s Fekete Tengerbe szakad,
a Fekete Körösre gondolok,
mely mint örök búm, dagad és apad,
gátak közé szorítva mint eremben
az élet vágya s csontjaim megett
a gondolat: felszabadítani
az eltiport szegény embereket, –
összegyüjteni egy szent hadseregbe
minden népet és szárazon-vizen
harcolni míg az egész földkerekség
«egyakol és egypásztor» nem leszen!…
