6.
6.
Beavatlak egy nagy titokba, de azt megmondom neked: ha egyet is mersz rá vihogni, én elmondom rád a szadagorai csudarabbi nagyátkát, amitől rögtön egérré változol. Ez pedig nagy baj lesz neked, mert ezek a zsidó-csudák olyanok, hogy a nagyból tudnak kicsit csinálni, de a kicsit aztán sohse tudják többé naggyá visszacsinálni.
Még eddig senkinek sem árultam el, de neked megmondom: én vagyok a világ legnagyobb tenoristája! Hozzám mérten az a Caruso csak egy szerelmes szobafestő és ha azt olvasom, hogy már megint hány kastélyt, palotát, yachtot vásárolt a keresetéből, én csak legyintek rá egyet. Veheti, mert hagyom… Néha magam is beleképedek, hogy milyen csudák laknak bennem. Tudok Sigfried kemény, germán hangján énekelve szónokolni, tudom Gounod édes dallamait fuvolázni, de a legnagyszerűbb akkor vagyok, amikor a stretta végén kihasad belőlem a hangok aloe-virága: a magas C. Valami gyönyörteljes elszörnyedés az a szívemben, amikor hirtelen kinyúlik belőlem ez az anyagtalanná vált nemesérc, ez a szférákból ellopott hang, amelynek semmiféle őse, rokona nincs a természetben. Valamikor valami vadászleírásban láttam egy illusztrációt, amint az oroszlán szájában egy kétéves tulokkal könnyedén átszökken a magas kerítésen. Hát ez is szép érzés lehet, de mi ez ahhoz mérten, amikor én azt az égbe döfő hangrudat szilárdan tartva a számon, lassan közeledem az alélt közönség felé!
És hogy miért tartom én ezt titokban?
Mert az emberek nem érdemlik meg, hogy ebben a gyönyörűségben őket is részesítsem. Az ő fülük a fülükben van: egy kis csont-kalapács, nehány csont-rögöcske a gennyes váladékban lebegve és ami dobogást ez otromba szerszámok végeznek idegein, azt nevezi, tudja ő hangnak. A durva levegő közvetítése nélkül az ő számukra nincs hang; hát hogy daloljak én nekik, holott az én hangom szent anyaga az a titokzatos, végtelen Semmi, amit a tudósok aethernek neveztek el, hogy egy név flastromával tapasszák le tudatlanságukat.
No már most láthatod, hogy micsoda vásári panoptikum a mi Pantheonunk. Az igazi géniusz feléje se néz soha. Az igazi író nem ír, az igazi festő nem fest, az igazi szobrász az anyagtalan aetherbe formálja angyali alakzatait. Amit mi remekműnek tudunk: az mind bukott chérubinok rezignált megalkuvása.
Ezért van minden remekmű mélyén valami szomorúság.
