4.
4.
(Közbevetett megjegyzés.) Hősöm az imént hering-szagúnak mondta Ugocsát és ugocsai létemre mint szakavatott, ezt nem hagyhatom szó nélkül. Nem szeretném, ha azt hinnék, hogy ezt a heringet a sekszpiri cseh-tengerből halászta; fantasztikusnak látszó jelzője pontosan célba vág ezuttal is, aminthogy ide-oda csapkodó rapszódiája mindig olyan biztosan találó fegyver volt, mint Jókai kedvenc szerszáma: a karikás ostor.
Ugocsa nyugoti felében színmagyar, az a lüktető beszédű tiszaháti nép lakja, akitől Arany János kérte volt kölcsön a magyar irodalmi nyelv építő anyagát. De Nagyszőllősön, ép az én szülőházamon túl kezdődik az az orosz világ, amely onnan aztán eltart Vladivosztokig. A Föld e jelentős területén az a vallás uralkodott, amelynek legfőbb szentsége, pápája az orosz cár volt. Az ő révén vonult be a vallásba a politika és a szociológia. A nyomorgó köznép gazdasági helyzetén ez a vallás úgy könnyített, hogy az év háromnegyed részére szigorú böjtöt rendelt. Minek folytán a szegénysorsú orosz nép nem koplalt, csupán böjtölt, ami bizonyára lényeges különbség, ha számba vesszük, hogy a fiziológia megállapítása szerint is mily fontos szerepe van a képzeletnek az anyagcserében.
Ez a böjt orosz földön körülbelül azt a szociológiai szerepet töltötte be, mint Angliában a munkásbiztosító intézmények. Így lett az orosz föld uralkodó illata a hering. Gyerekkori emlékeimből mint a törhetetlen optimizmus szimbólumai bukkannak föl azok az oroszok, akik – sokszor elnézegettem – a nyársra húzott heringet a tűzhely köré kuporogva, megforgatták a lángban, aztán oda-oda nyomkodták durvatörésü málékenyerükhöz. E jámbor emberek hittek benne, hogy zsírt olvasztanak a heringből!
Határozottan emlékszem, hogy e heringes böjt megmaradt a szegényebb köznép szertartásának. Például apám pincéjéből magam hordoztam egész nap a nagyszerű Perényi-bort az orosz pap házába, ahol böjt idején kivételesen kövér traktamentumok tartattak. A heringen böjtölő nép a kerítésnek támaszkodva áhitatosan lesett befelé. A konyhából sisteregve áradt ki a lacipecsenye bőszítő illata, az első szobából vidám dalolások, bizakodó kurjantások, sőt a végefelé táncos dobogások hallatszottak és mind ez illatokat, hangokat a hívő nép áhitatosan szívta magába a sovány hering mellé, hitében nem meginogva, hanem megerősödve.
Aminthogy a legjámborabb embert is az ő nyomorúságában szörnyű csalódás sujtaná le, ha megtudná, hogy a jó Isten is koplal.
