GELLÉRT OSZKÁR: A DICSŐSÉGHEZ
Dajkáló éhes asszony, ki száraz kevéstejü melledet
Kevesebb keserüséggel adtad
Egy pillanatra bár
Nyomorék csecsemőd ínye közé:
Csak mert hirtelen eszedbe jutott egy szavam?
Robotos férfi, kinn a mezőn
Vagy lenn a bányamélyben,
Ki kezedfejével letörölvén veritéked
Több hittel csüngöttél volna
Ha nem tovább, egy rebbenésnyit,
Az uj megváltás eljövetelén:
Csak mert hirtelen eszedbe jutott egy szavam?
Arcába akartál ütni, de jókor,
Még az utolsó villanásban
Visszalendült
Öklöddel tennen homlokodat döngetted:
Csak mert hirtelen eszedbe jutott egy szavam?
Ez az embertelenül vad erőfeszités:
Hogy egyetlen szavam legyen legalább
Hasonlatos ama telizengésű
Hegyibeszédnek egyetlen szavához -
S mert mit tudom én, hogy e roppant szenvedély így
Áldott volt-e vagy átkos.