TAMÁS SÁRI: JOBBAN SZERETEM
tekinteted, mely azt hiszi, rémít,
jobban szeretem a szemednél
(komolyravont homlokomra ráhúll a hajam,
mint sötét sugárnyaláb a szemedből
s viháncolva nevetgél) –
lábad nyomát lépteimmel ismétlem
(bátor, fiatal lábam járni tanúl!)
s jobban szeretem,
mintha süppedő szőnyegen járnál körülöttem
nyomtalanúl –
s, ha egyszer megcsókolnám a kezed,
jobban szeretném
e csók alázatos hajlását
a kezednél.