ILLYÉS GYULA: SZÁRNYAK
ILLYÉS GYULA: SZÁRNYAK
Madarak, madarak, madarak, madarak,
ha több vagyok mint test: lelkem a csicsergetésetek!
ha több vagyok mint test: lelkem a csicsergetésetek!
Hajnalodik már; dalolva jöttem a réteken át haza,
szárny volt ma éjjel nékem a szó, a korty, az óraütés, a simogatás, szárny volt kedvesem keze.
szárny volt ma éjjel nékem a szó, a korty, az óraütés, a simogatás, szárny volt kedvesem keze.
Szárny volt a dal, szárny a kilincs, vigan feküdtem a lepedők szárnyaiba,
már majd elaludtam, midőn ablakom előtt a májusi nap trombitaszavára
már majd elaludtam, midőn ablakom előtt a májusi nap trombitaszavára
a fák kirázták magukból a madarakat! Lármás reggeli áldozat
Harsant: áriák, tollak, gondolatok szines gomolya szállt az ég felé.
Harsant: áriák, tollak, gondolatok szines gomolya szállt az ég felé.
Oly ragyogó, győztes volt a rajzás, hogy szabaduló kedvem feléje lebbent
Sikosan, fürgén beléje fonódott, mint illatba az illat.
Sikosan, fürgén beléje fonódott, mint illatba az illat.
Repdeső zászlók, angyalok rakétái, bomlott mezei ágyútűz!
Első zajos csók, miután, lobbanás, elrepül a szerelmesek inge!
Első zajos csók, miután, lobbanás, elrepül a szerelmesek inge!
Hej, micsoda tömjéntartó szívem! - villant félálomban nézvén e szép szárnyalást,
a szöllő lelke ez, a szöllőhegyeké, álmaim kékes lebbenése, égi
a szöllő lelke ez, a szöllőhegyeké, álmaim kékes lebbenése, égi
Vizcsobogás e zaj! - Miért siratni hát a múló ifjuságot?
Szabad ragyogó égi mezőkre oszlik el selymes áldozati füstként.
Szabad ragyogó égi mezőkre oszlik el selymes áldozati füstként.
