7.
7.
– Kifejtettem már magának, parancsnok úr, mért tartom a Dunát hivatottnak arra, hogy éppen az ő partjain fejlődjék ki legkorábban a praktikus paneurópaizmus, sőt panhumanizmus? Hét ország határolja, legalább hat nemzet lakik a két partján, köztük germánok, szlávok, magyarok, törökök, zsidók. Milyen homogén lakosság ezekhez képest a Volga avagy pláne a Rajna partjain lakó. Látja, kénytelenek voltak a Dunából nemzetközi folyamot csinálni. Nem gondolja, hogy a Duna körül fognak a nemzetek legkorábban közös embervoltukra ébredni?
– Engedje meg, uram, hogy ne válaszoljak, hanem ehelyett inkább ezekre a bolgár diákokra irányítsam figyelmét, akik, nézze csak, itt ólálkodnak körülöttünk. Tudja, mért settenkednek? Figyelik a bolgár nőket. Nem engedik, hogy bolgár nő szóba álljon idegennel.
– Kollektiv féltékenység?
– Olyasféle. Ha a bolgár nő többet beszélget a kelleténél idegen emberrel, akkor a hozzátartozói, férje, szülei névtelen leveleket kapnak. Bolgár diákok néha maguk is igazságot tesznek. Multkoriban elbújt este egyik a sötét födélzetközön, az árúk mögött, rátámadt a bolgár nőre, aki ott egy idegennel üldögélt, veréssel fenyegette. Az idegent nem bántotta.
– Értem. Válasz Paneurópára.
