Ignotus: Shakespeare 73-ik szonettja
Mikor targaly csak teng-leng már a dérben,
S az ág, ahogy didergetik fagyok,
Csupasz templomkarzat, madármisétlen.
Alkonyodóban ahogy általássa
Éj vadjába sápadt magát maga –
Nyugság pecsétje és halálnak mása.
Önifjusága hamván ágyavetve
És ottfektében várva a halált,
Emésztve attól, mi elébb etette...
S nagyon szeresd azt, ki maholnap elmegy.