V.
V.
Conference! Az mondják és azt hiszik általában, hogy Párizsból plántálta át ezt a csevegő műfajt pesti talajba. Még nem hallottam igazi párizsi conference-ot, de nem hiszem, hogy van még hely a világon, ahol ismernék a nyilvános csevegésnek azt a fajtáját, amelyet nagy Endre művel. Ez az ő legsajátosabb találmánya. Öt év óta figyelem, tanulmányozom ezeknek a hol formásan kikerekített, hol vázlatosan odakent mondókáknak a szerkezetét, hatásmechnanizmusát – s nem tudok rájönni, mi adja meg voltaképpen a nagyendrei esprit-nek a különleges egyéni varázst. Talán a dialektusa, amely nemcsak a magyar (s kacagtató hatással néha a német) szavainak tiszaháti zamatában érződik, hanem a szintakszisában is: irodalmian csiszolt, nyugateurópai eszmeszinten gördülő mondatainak hamisítatlan vidéki lejtésében, a stílusnak abban a szinte rábeszélő közvetlenségében, amelyet Jókai és Mikszáth jogos szellemi örökségeként vallhat magáénak Budapest legmagyarabb „ specialitása”, Nagy Endre.
