Erdélyi József: A hold
Erdélyi József: A hold
Bárányfelhők között a Hold,
az uccaszakadék felett,
mostanában sokat zavar,
álmomban, a Hold engemet.
Úgy mosolyog, úgy mosolyog
szemembe, hogy felriadok
s riadva kérdem: kórosa
csak nem vagyok?!… Csak nem vagyok?!…
az uccaszakadék felett,
mostanában sokat zavar,
álmomban, a Hold engemet.
Úgy mosolyog, úgy mosolyog
szemembe, hogy felriadok
s riadva kérdem: kórosa
csak nem vagyok?!… Csak nem vagyok?!…
Bárányfelhők között a Hold
s gyakorta véresmosolyú
kelő Hold üldöz engemet,
pokol szülötte iszonyú;
úgy mosolyog, úgy mosolyog,
mint egy levágott női fő,
nő, kit én öltem volna meg,
valaha rég, szép, szörnyü nő!…
s gyakorta véresmosolyú
kelő Hold üldöz engemet,
pokol szülötte iszonyú;
úgy mosolyog, úgy mosolyog,
mint egy levágott női fő,
nő, kit én öltem volna meg,
valaha rég, szép, szörnyü nő!…
Bárányfelhők között a Hold,
az uccaszakadék felett,
úgy mosolyog, úgy mosolyog,
hogy azt megírni sem lehet.
Szerettelek, de te megöltél,
mosolyom üldöz míg csak élsz
s álmodba villog élesen,
mint véres-fényes pallosérc!…
az uccaszakadék felett,
úgy mosolyog, úgy mosolyog,
hogy azt megírni sem lehet.
Szerettelek, de te megöltél,
mosolyom üldöz míg csak élsz
s álmodba villog élesen,
mint véres-fényes pallosérc!…
