Reichard Piroska: Exlibris
magasba szállt és mélyre hullott lélek
sötét betű gyöngysorra fűzött könnye.
s aki belátott fenékig szívedbe.
Itt ne keress mámort, se írt, se mézet.
az élet poklos köreit bejárta
s a kínok nyársán ízenként elégett.
hivőn várod még: tépj szét s iszonyodva
szítsd fel velem hunyorgó, lusta lángod;
s hálát rebegj, hogy ki itt holtan lázad,
a kísértet bántatlan eleresztett.