Erdélyi József: Nő és táj
szemben és lopva figyelem,
míg fut velünk a villamos
a parton, mit a Duna mos.
levetkezik. - Mit is takar
a nő, előlem, egyebet:
világot, levegő eget!…
a meztelent, a hídon át,
s a nő személyét, mintha nőm
lett volna tenger mély időn.
s eszméletünk egymásba vész,
mint néha meghitt-ívű híd
köti a partok íveit.
ismeretségünk régi, ős, -
emberek és tájak örök
találkozása: gyönyörök!…