Marconnay Tibor: Vergődő lelked gyermeke
Marconnay Tibor: Vergődő lelked gyermeke
Te mindig a gondok asszonya voltál,
simogató kéz, könnyes szeretet…
Izzadságot törültél homlokomról,
sosem féltél a fájó köznapok
bilincsétől…És akkor én csak
átviharoztam rajtad és alig-alig
néztem a lelked.
simogató kéz, könnyes szeretet…
Izzadságot törültél homlokomról,
sosem féltél a fájó köznapok
bilincsétől…És akkor én csak
átviharoztam rajtad és alig-alig
néztem a lelked.
Ó, átkozott, vad, féktelen fiatalságom!
Átviharoztam rajtad, mint a szél,
amely türelmetlen cibálja a termő fákat
és nem törődik
bánatosan hulló levelekkel.
És olykor elviharoztam melletted, mint a szél
és nem kaptalak föl magammal;
félreesve, vonagló fájdalomban
hagytalak el, árokba sodorva,
éjszakák kegyetlen hóharmatában…
Átviharoztam rajtad, mint a szél,
amely türelmetlen cibálja a termő fákat
és nem törődik
bánatosan hulló levelekkel.
És olykor elviharoztam melletted, mint a szél
és nem kaptalak föl magammal;
félreesve, vonagló fájdalomban
hagytalak el, árokba sodorva,
éjszakák kegyetlen hóharmatában…
És most, - ó nagy szerelmem szelid ostora!
ugy bünhődöm, hogy mégis, mégis
észre kell vennem szenvedésedet,
magányodat…És megfacsart szivemből
szökkennek könnyek büszke szemeimbe…
Most lesütöm világokat faló,
tüzes és tágranyilt pilláimat -
dühös izmaim ölelésre szelídülnek
s megreszket merev ajkam:
mert mégis csak beleszállt a te
lelked lelkembe, amely megfogamzott;
most a tied vagyok,
a te fájdalmad gyógyitja vakságomat,
eltünt a köd szememből;
gond vagyok, aggodalom én is
s vergődő lelked gyenge gyermeke
az én megújult életem.
ugy bünhődöm, hogy mégis, mégis
észre kell vennem szenvedésedet,
magányodat…És megfacsart szivemből
szökkennek könnyek büszke szemeimbe…
Most lesütöm világokat faló,
tüzes és tágranyilt pilláimat -
dühös izmaim ölelésre szelídülnek
s megreszket merev ajkam:
mert mégis csak beleszállt a te
lelked lelkembe, amely megfogamzott;
most a tied vagyok,
a te fájdalmad gyógyitja vakságomat,
eltünt a köd szememből;
gond vagyok, aggodalom én is
s vergődő lelked gyenge gyermeke
az én megújult életem.
