Monostori Hugó: Énekek Éneke
Monostori Hugó: Énekek Éneke
Én nem dicsérhetem szépségedet szinekkel,
Formáidat márványnak díszül nem adhatom,
De emléket rakok szépségednek szivekkel,
S oltárodat felettük szivemből vágatom.
Formáidat márványnak díszül nem adhatom,
De emléket rakok szépségednek szivekkel,
S oltárodat felettük szivemből vágatom.
És tested engedelmes selymekkel ékesítem,
Hogy formád kincseit alázattal viseljék,
Lehullva vállaidról szép lábadig szelíden:
Hogy formád kincseit alázattal viseljék,
Lehullva vállaidról szép lábadig szelíden:
Vedd köntösül szavam, szivemnek régi selymét,
mely alázattal önti örökbe karcsuságod,
mely alázattal önti örökbe karcsuságod,
Márványfehér testedre kend illatos kenetnek
A tiszta fényt, amit hajnali nap sugároz,
S hajadra koronául legyen: hogy én szeretlek.
A tiszta fényt, amit hajnali nap sugároz,
S hajadra koronául legyen: hogy én szeretlek.
