2.
2.
Ágota, Katalin unokahúga, árva lány, már évek óta jólelkű rokonainál élt. Tavasszal eljegyezte egy mérnök, Ádám, aki a vasútépítésnél dolgozott és Ambruséknál lakott; még Szent Istvánra tervezték az esküvőt.
Máté, Ambrus húgának gyermeke, nyaranta egy hónapot nagybátyjánál töltött. Júliusban szülei hegyvidékre vitték a sápadt fiút, augusztusra Ambrushoz küldték, mialatt ők külföldön utazgattak.
Máté gyermekkorában sokat betegeskedett, vézna, elkényeztetett, zárkózott, szemérmes és félénk fiú lett. Közepesen tanult; a regényeket szerette s az álmodozást. A gyermekkor értelmi vonalát meghaladva már, de még nem értvén az élet dolgait, a serdülőkor lelki káoszában élt és semmiről sem alkotott tiszta ítéletet.
Ambruséknál álmodozásai középpontjába Ágota került. S e délután, mikor egyedül maradt a hűvös szalonban homályosan ráeszmélt, hogy szerelmes. E megismeréstől kissé elbátortalanodva, olvasni akart, hogy bizonytalan gondolatait új irányba terelje. Végigböngészte a könyvszekrény ócska köteteit, de nem talált kedvére való munkát. A fiókokban kezdett kutatni. Az egyikben mindenféle lom kötötte le érdeklődését. Gyermeki kíváncsisággal vizsgálta a fiók tartalmát. Abban törött pipa, ceruzavégek, elromlott zsebóra, rozsdás kulcsok, szögek és csavarok között sárga bőrtokban revolverre bukkant. Mint a korabeli fiúk, szerette a fegyvereket. Kivette tokjából és figyelmesen vizsgálta. Észrevette, hogy töltve van, kissé megriadt és visszatette a tokjába. Kívülről Katalin erőteljes lépteit hallotta, hirtelen betolta a fiókot és eltávolodott a szekrénytől.
