Andersen György: Önarckép
Andersen György: Önarckép
Szőkés, hullámzó haj alatt
Gyöngéd és halvány homlok,
Mely ráncoktól még ment maradt,
Rajt csak pár bánatnyomdok.
Gyöngéd és halvány homlok,
Mely ráncoktól még ment maradt,
Rajt csak pár bánatnyomdok.
A szemöldökök szelidek,
Megszakadnak az orrnál,
Alattok árnyékolt ivek,
Miket a pilla formál.
Megszakadnak az orrnál,
Alattok árnyékolt ivek,
Miket a pilla formál.
Mintha mindig könny égne rajt,
Szemem úgy fénylik kéken.
Könny, mit a vágy s a bánat hajt,
Két örök kincsem nékem.
Szemem úgy fénylik kéken.
Könny, mit a vágy s a bánat hajt,
Két örök kincsem nékem.
Az orrom széles és tömör,
Kétoldalt tőle könnyed
Csatornát vágott a gyönyör,
Most itt folynak a könnyek.
Kétoldalt tőle könnyed
Csatornát vágott a gyönyör,
Most itt folynak a könnyek.
Ajakam vastag és buja,
Sokszor véresre tépem
Sok bánatos hejehuja
Gyönyörkínos hevében.
Sokszor véresre tépem
Sok bánatos hejehuja
Gyönyörkínos hevében.
Torz arcomon megírva áll,
Sorsom mi volt s mi lesz még:
Sebes élet, lassú halál,
Vágy, bú, mely enyhet nem talál
S szomorú, nagy rögeszmék.
Sorsom mi volt s mi lesz még:
Sebes élet, lassú halál,
Vágy, bú, mely enyhet nem talál
S szomorú, nagy rögeszmék.
